Kiállítás
Furcsa ötletnek tűnhet egy kiállítást a mellnek szentelni, hiszen látunk elég mell-képet utcai plakáton, újságos standon, reklámban, magazinokban. Tudjuk milyen a szép, a szexi, a vonzó, a csábító, a feszes, a hetyke, a gömbölyű, vagyis az idealizált mell, ami – valljuk be őszintén – kevesek privilégiuma.
De tudjuk-e, hogy milyenek az „igazi” mellek? Láttunk-e valaha egymás mellett 15-20 képet „túl” kicsi, „túlságosan” lógó, nem egyforma, vagy plasztikai műtét után sem „tökéletes” mellekről? Vajon milyen érzés szembesülnünk a valósággal?
Talán csak a képeket látni is elég lenne ahhoz, hogy elgondolkozzunk egy kicsit arról, hogy mit is művel a média a női testtel, velünk, bennünk, de a kiállítás ennél tovább megy. A mellek „tulajdonosai” megszólalnak, és elmondják, hogy milyen érzéssekkel viseltetnek e valóságos mellek iránt, amik messze nem felelnek meg azoknak az irreális elvárásoknak, amiket korunk és kultúránk támaszt a melleink felé. Hús-vér nők, igazi érzelmek, boldog és szomorú, de mindenképpen tanulságos történetek tárulnak elénk. A kiállításon a képek mellett ezekkel a mell-mesékkel, kebel-gondolatokkal is találkozhatnak majd a látogatók, amelyekből álljon itt néhány mondat ízelítőül. Ha kedvet kapsz magad is mellbeszélgetni, akkor itt megnézheted a kérdőívet is, amely az anyaggyűjtés alapjául szolgált.
- „Ahogy elkezdesz a melleddel foglalkozni, beszélni róla, akkor lassan rájössz, hogy a világ legtermészetesebb, legcsodálatosabb dolga és mindenféle jót lehet találni benne.”
- „Mintha rengeteg minden mozogna bennük. Mint egy örökmozgó életforrás.”
- „Olyan jó érzések vannak a cicimben! A mellhez kapcsolódik bennem az ápolás, a gondozás, a törődés. Eszembe jutott, hogy ha ápolnánk olajokkal, illatos vizekkel, akkor kinyílna, mint egy virág. Finomság, érzékenység, finom, női erő lakik benne.”
- A férjem úgy hívja őket: cickó és dombocska.”
- „Lehet, hogy tényleg nem is annyira ronda a mellem? Lehet, hogy a csúnyasága csak a fejemben van és a testemen nem is látszik?”
- „Néha az az érzésem, hogy meg lehet bennük bízni. Ha rájuk bízom magam, akkor ők jó helyre vezetnek.”
- „Itt megülnek a nőiségem sérülései.”
- „Szoptatás közben sokszor gondoltam arra, hogy vajon az én anyukám is ugyanezt élte át, amikor engem szoptatott? Ő is annyira szeretett engem, mint én a kisfiam? Ő is ezt érezte? Ezt a hihetetlen erős, mindent átható, anyatejjel áradó szeretetet?”
- „Mi van benne? Erő. Milyen erő? Női erő: vonzerő, csáberő, varázserő, őserő, teremtőerő, táplálóerő.”