Dúlaság levélben
Egy kedves, régi barátnőm hívott fel néhány hónapja azzal, hogy második babáját várja és szeretne segítséget kérni tőlem. Elmesélte, hogy kisfiát császármetszéssel szülte, mert a méhlepény alul tapadt és erős vérzéssel indult a vajúdása néhány héttel a kiírt időpont előtt, de most nagyon szeretne természetes úton szülni. A személyes találkozás alkalmával felajánlottam neki, hogy bármikor írhat is nekem, mert maga a végiggondolás, megfogalmazás is segítheti a belső folyamatokat. Néhány héttel később meg is kaptam első „kérdezős” levelét.
Ezt és válaszaimat adom most közre (természetesen a nevek megváltoztatásával), mert úgy érzem, hogy olyan kérdéseket fogalmazott meg, amik talán sokakban ott szunnyadnak, ha nem is öntik őket szavakba.
Kedves Bori!
Összegyűjtöttem néhány gondolatot, kérdést, félelmet, amik mostanában bennem motoszkálnak, és amikről jó lenne majd beszélni, ha találkozunk. Elég nehéz volt leírni, mert ezekről nem nagyon beszélek senkivel, elég kínos, hogy a nagy öröm és várakozás helyett ezek fogalmazódtak meg bennem. (Biztos oda-vissza ható dolgok ezek, mert Andris is nagyon nehéz periódusban van: folyton nyüzsög, beszél egész nap, csak percekig játszik egyedül.) Persze azért az öröm és a várakozás is jelen vannak, főleg, ha megmozdul a pocakomban a baba.
Köszönöm, hogy foglalkozol velünk, sokat jelent nekem.
Szeretettel: Panni
Összefoglalva ezek mozognak a fejemben:
- Próbáltam, de nem tudom elképzelni magam, ahogy szülök. Az elejét még látom, de a vége előtt megszakad a film. Lehet, hogy sokan vannak ezzel így, de én szerintem félek, hogy nem sikerül, blokkolok, nem is tudom.
Nem szeretnék nagy bölcsességeket mondani, de legtöbbünkben vannak félelmek a szülés előtt. Akkor pedig fokozottan így lehet ez, ha van már egy szülésélményed, de most másmilyet szeretnél. Lehet, hogy a benned élő kép, egyelőre túl erős ahhoz, hogy beengedjen mást és ha ez most így van, akkor nem is nagyon kell erőltetni.
Nem biztos, hogy most egyenesben kell a szülésről gondolkodni, hanem lehet, hogy olyan képek mentén, amelyek csak távolról, szimbolikusan kötődnek a vajúdáshoz, a szüléshez: egy nyíló rózsa képe, a hullámzó tenger, hegymászás, vagy bármi más, amely megjeleníti a folyamat bármelyik momentumát, vagy a hangulatát.
- Azt érzem, hogy nem tudnám elfogadni a segítséget, a figyelmet, zavarban vagyok, ha arra gondolok, hogy két ember (a szülésznő és a dúla) a páromon kívül éjszaka miattam virrasszon. Persze tudom, hogy a pici miatt vagyunk ott mindnyájan, de akkor is.
Most a héten kísért szülésnél annyira szépen megéltem azt, hogy minden mennyire egyértelművé válik, ahogy halad a folyamat. Olyan "más" lesz minden. Tényleg más megvilágításba kerülnek emeberek, helyzetek és vannak dolgok, amik egyszerűen nem merülnek fel, pl. az, hogy "miattad" virrasztunk. Ideális esetben örülni fogsz nekünk és annak, amit hozunk, adunk vagy csak sugárzunk. Az jutott most eszembe, hogy olyan ez, mint egy "szülinapi" ünnepség (tényleg az :-)), ahova elhívsz minket, hogy együtt legyünk, veled ünnepeljünk, örüljünk. Van, hogy hajnalig, reggelig maradnak a vendégek, de mindnyájan örömmel teszik, mert ez egy különleges alkalom. Hát valahogy így van ez a szülésnél is...
- Olyan helyzetekben, ahol kellene, nagyon nehezen kapcsolom ki a tudatomat. Kell-e ezt tanulnom, vagy „jön” magától
Jön magától, mert szerencsére úgy van kitalálva a folyamat, hogy szépen, finoman, fokozatosan, szinte észrevétlenül kerülsz egy megváltozott tudatállapotba. A fájdalom is segít ebben, mert egyre inkább belemerülsz és egyre inkább eltávolodsz a kinti világ történéseitől, ahogy a belső történések egyre intenzívebbek lesznek.
- Nehezen viselem a várandósságot, talán ezért, talán mert még nem kézzel fogható a pici, ritkán érzek örömöt miatta. (Pedig nagyon vártuk.) Lelkiismeretfurdalást érzek emiatt.
Az áldott állapot nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden percét áldottnak érezzük és egyáltalán nem kötelező mindig örörmtől sugárzóan viselni. Nagy döntés egy gyermek, most már talán azt is tudod, hogy mi vár rád a megszületése után, ill. azt még csak sejted, hogy milyen lesz nehezítve Andrissal, a "nagytesóval". Teljesen természetes, hogy az ember aggódik és ezek az aggodalmak beárnyékolják azt az örömöt, amivel hívtátok, várjátok ezt a babát. Többedik babát váró kismamáknál gyakori jelenség az, hogy lelkiismertfurdalást éreznek, hogy nem tudnak annyi időt tölteni a pocaklakóval, amennyit szeretnének, nincsenek azok a meghitt idők az egymásra hangolódással, "beszélgetésekkel", ismerkedéssel, örömködéssel, amik talán megvoltak, amikor az elsőt várták. De ez is rendben van. Természetes, hogy más körülmények vannak, más helyzetbe érkezik ez a baba. Te is más vagy, több tapasztalattal, élménnyel, tudással, lehet, hogy kevesebb illúzióval és idilli elképzeléssel. De azért az öröm pillanatai biztos ott vannak ebben a várandósságban is. Élvezd ki ezeket és ne várd magadtól, hogy máshogy érezz, mint ahogy a szíved diktálja.
- Folyton fáradt vagyok. Fizikailag is, pedig ez a középső harmad, lelkileg is. Legszívesebben nem csinálnék semmit, csak nézném a kertet egyedül egész nap.
Attól, hogy a könyvek azt írják, hogy a 2. harmad csupa könnyedség és boldogság, attól még nyugodtan megélheted másmilyennek. Nem vigasztalásképpen mondom, de én is sokat vagyok fáradt és én is szívesen nézném a kertet egész nap, pedig még babát se várok. Lehet, hogy éppen valami nagyon intenzív belső készülődés zajlik benned, lehet, hogy álmaidban, merengéseidben fontos dolgok kerülnek a helyükre. Ezek energia-, és időigényes történések, szóval légy magadhoz elnéző :-)
- Segített, amit múltkor magadról meséltél, kezdem felfedezni, hogy nem vagyok az a tipikus anyafajta, akit teljesen betölt és kielégít az anyaszerep. Pedig a következő 2-3 év erről fog szólni. Kérdések bennem, mi lesz.
Hogy mi lesz, azt csak - a szó legszorosabb értelmében - a Jóisten tudja.
Épp ma is elgondolkoztam azon, hogy mennyire nehezen megy nekem ez az állandó "szolgálat". Mindig készen állni, rendelkezésre állni, szünet nélkül, zokszó nélkül, folyamatosan, újra és újra. Van, aki ezt olyan könnyedén, magától értetődően tudja csinálni. Én nem. Mégis itt vannak a Fiúk, engem választottak, ezt a sokszor türelmetlen, ingerült, "dolgozó" anyát és van úgy, hogy nap, mint nap meg kell győznöm magam arról, hogy "mindez jó".
Most hirtelen ennyit tudok mondani.
Meg azt, hogy biztos vagyok benne, hogy nagyon lényeges dolgok alakulnak, erősödnek, születnek meg mostanság benned. Ha van kedved, írj magadnak ezekről - vagy bármiről, akár az "ügyetlenebbik" kezeddel: ha jobbkezes vagy, akkor a ballal, ill. fordítva - és engedd, hogy akár külső képek formájában is megfogalmazódjanak az érzéseid, gondolataid. De persze semmit nem kell túlzásba vinni, csak éppen annyit csinálj, amennyi jólesik.
Remélem valamicskét tudtam segíteni.
Szeretettel gondolok Rátok és várom a visszajelzést: Bori